Szabadkáról

Bevezető

Szabadka Vajdaság északi részén az Észak-Bácskai Körzetben, Magyarország déli határától 10 km távolságra fekszik. Újvidéket követően Vajdaság második legnépesebb városa. Topolyával és Kishegyessel együtt az Észak-Bácskai Körzetet alkotja, melynek adminisztratív központja. A város a vajdasági magyarok, horvátok és bunyevácok szellemi, kulturális és politikai központja. A várostól északra homoksztyeppe található gazdagon termő gyümölcsösökkel, szőlőskertekkel, délre pedig fekete föld, melyen a mezőgazdaság fejlődik. Szabadkán a gyáriparnak, a gazdaság sokrétűségének jelentős hagyománya van, dominál az élelmiszeripar, az elektromechanika, a fémipar, a vegyipar és a szolgáltatóipar. Szabadka a régióban közismert márkaneveiről, főként a pék-, édesség- és tejiparban, továbbá a borok, a szeszes- és üdítőitalok, természetes szörpök, az organikus élelmiszerek, különféle grafikai termékek előállítása, valamint a konfekció és cipészet, a műanyagfeldolgozás és az építőipar terén. Az idegenforgalom óriási lehetőségeket rejt magában. Erről ad tanúbizonyságot Szerbia Köztársaság turisztikai fejlesztési stratégiai terve, mely Szabadkát és Palicsot az első négy legjelentősebb turisztikai hely közt tartja számon.

Történelem

A kezdet

Írásos dokumentumok Szabadkát először 1391-ben említik 'Zabotka' néven. 1439-ig magyar királyi birtok, majd a Hunyadiak birtokába kerül, és ekkor már ebben mezővárosi ranggal rendelkezik. A mohácsi csata (1526) utáni zűrzavaros időkben Jovan Nenad (magyarosan Cserni Jován) - aki szerb despotává nevezi ki magát - szerb, tót, oláh és bolgár parasztokból álló felfegyverzett seregével bevonul Szabadkára, de néhány hónap után leverik a vidék magyar urai. Az ez időben betelepült szlávok később állandó lakóivá válnak a városnak és környékének. 1542-ben a törökök elfoglalják a várost, és majd csak 1686-ban, tehát mintegy százötven év múltán szabadul fel. E hosszú háborús évekből szinte semmilyen írásos anyag nem maradt fenn, viszont annyit tudunk, hogy alig maradt magyar népesség a vidéken. A török kiűzése után Habsburg vezénylettel megindul az újratelepítés. Először főleg katolikus vallású délszláv népesség érkezik a rigómezei csata óta délről folyamatosan felhúzódó ortodox lakosság mellé.

A fejlődés időszaka

1743-ban Mária Terézia mezővárosi rangra emeli a települést, amelyet ekkoriban Szent Máriának hívnak. Majd 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánítja Szabadkát, és ekkortól nevezik Maria Theresiapolisnak, legalábbis latinul, illetve németül.
Szabadka szabad királyi városi rangra emelése erőteljes fejlődéshez segíti a települést. A városi tanács megszervezi több környező puszta benépesítését, amelyek a török idők alatt néptelenedtek el. Magába a városba ekkor már nincs szervezett telepítés, de ahogy fejlődik Szabadka, úgy szivárog ide a lakosság elsősorban a történelmi Magyarország többnyire magyar nyelvű vidékeiről.
A város kiegyezés kori (1867.) dinamikus fejlődését jól tükrözi, hogy 1869-ben vasúti közlekedés köti össze a világgal, a magyar millenniumra (1896.) megnyitják az első villanytelepet, és egy évvel később, 1897-ben már villamos jár Szabadka és Palicsfürdő között, amely az egyre csak polgáriasodó város kedvelt kirándulóhelye lesz. Lifka Sánodr 1906-ban állandó filmszínházat nyit Szabadkán, míg 1910-ben Szárits János saját tervezésű repülőt készít, majd fel is száll vele. Szabadka sohasem látott akkora fejlődést mint ezekben a 'boldog békeidők'-ben. A város ekkor nyeri el szecessziós, kifejezetten közép-európai arculatát.
Az erőteljes fejlődést a város lakosságának gyarapodása is jól tükrözi. Amikor Szabadkát 1920. június 4-én hivatalosan is elszakítják a történelmi Magyarországtól és az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lesz, az egész Kárpát-medence egyik legnépesebb településének számít, ahol a jelentős horvát, illetve bunyevác és szerb lakosság mellett a magyarok abszolút többséget alkotnak. Az újonnan létrehozott délszláv királyság legnagyobb városa nem Belgrád, és nem Zágráb, hanem Szabadka.

Háborús korszak

1941. április 12-én, Jugoszlávia felbomlása után Szabadka ismét Magyarországhoz kerül és az marad 1944-ig. 1944. október 10-én a Vörös Hadsereg segítségével a szabadkai partizánosztag elfoglalja a várost, s megkezdődnek a megtorlások. A törött szárnyú turulmadár emlékműve a Zentai úti temetőben a megtorlás áldozatainak állít emléket. A háború utáni időszakban Szabadka fokozatosan modernizálódik.

1990-es évek

Az 1990-es Jugoszláv háborúk alatt jelentős számú szerb menekült települ be főként Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából, és Koszovóból, míg a város magyarjai és horvátai közül sokan a gazdasági válság és a Miloševići időszak politikai nyomása miatt elhagyják.

 

Látnivalók

Városháza

Szabadka legreprezentatívabb épülete a méreteinél fogva akár parlamentnek is beillő, szecessziós Városháza, amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján Nagy Ferenc és Kladek Lukács vállalkozók helybeli cége épített fel mindössze két év alatt (1908-1910). A díszítési munkálatok pedig újabb két évet vettek igénybe.

Zsinagóga

Ugyanezen építészek tervezték a szabadkai zsinagógát is, szintén magyar szecessziós stílusban. Az 1901-ben felépített Zsidó templomot számos színes vitrázs ékesíti, melyek stilizált szegfű-, rózsa-, liliomszirmokat valamint pávatollat ábrázolnak.

Reichl Ferenc palotája

A magyar szecesszió kiváló példája még a Reichl Ferenc által építtetett Palota is (1903-1904), és több épület a Korzó környékén. A palota ma a Képzőművészeti Találkozó modern gallériának ad otthont

A színház

Az 1854-ben épült színház a monarchia egyik legelső színháza volt, amelyben az elsők között talált otthonra magyar nyelvű színtársulat, és ahol Blaha Lujza kezdte pályafutását. Ez az építmény Skultéti János, Szabadka első iskolázott építészének nevét öregbíti, melynek legfőbb jellegzetessége a bejárati hat khorintoszi oszlop, klasszicista vonalakkal. 2007-ben a homlokzatát meghagyva lebontották az épületet és elkezdték egy új építését, így a színház ideiglenesen más helyre költözött.

Templomok

Az egyházi épületek közül, építészeti szempontból, a legjelentősebb a Ferences rend temploma, másnéven Barátok temploma(1723.), különösen pedig a rendház, amelyet a régi szabadkai vár maradványaiból alakítottak ki. A katolikus székesegyház barokk stílusban épült (1797.), és erősen emlékeztet a Kalocsai Érsekség bazilikájára, amelyhez adminisztratívan akkoriban tartozott. A Barátok templomától keletre található az 1730-ban megépített az Úr magasztos feltámadása szerb pravoszláv templom, melyen számos átalakítást végeztek, hogy megőrizhessék annak hagyományos barokk típusát A Sándor városrészben épült szerb ortodox templomban az ikonosztáz az ortodox barokk festészet ritka példánya.

Szökőkutak

Szabadka központját a századforduló remek épületein kívül két viszonylag új szökőkút teszi még hangulatosabbá, amelyeket – csakúgy mint a városházát és a Reichl-palotát – stílusosan Zsolnay kerámiával fedtek, és amelyeknek formavilága szintén a magyar szecesszióra emlékeztet.

Városi Múzeum

A Városi Múzeum 2008-ig a Városháza épületében működött, amikor is önálló épületetbe költözött a volt Minerva nyomda helyére. A felújított épületben jelenleg időszaki kiállítások tekinthetőek meg, mivel egyes helységek kialakítása és az állandó tárlat felállítása még folyamatban van.